Titán

A titán egy kémiai elem, erős, fényes, kis sűrűségű. 1795-ben fedezte fel Martin Heinrich Klaproth a titán elemet és az ókori görög titánokról nevezte el. A titán ellenáll a korróziónak,ötvözetlen állapotban olyan erős mint az acélok, de súlya lényegesen könnyebb.

(Titanium), a nem fémes elemek sorába tartozó elem. Kémiai jele Ti, atomsúlya 4813. 1789.

William Gregor fedezte fel a menaceanit nevu ásványban, majd Klaproth a magyarországi rutil-ásványban is megtalálta. Tiszta állapotban először Berzelius állította elő.

A természetben csak oxigénvegyületekben fordul elő, legfontosabb titán tartalmú ásványok: a rutil és ennek két másik alakja, az anatáz és a brookit, továbbá a ilmenit és a menaceanit és titanit (kalciumtitánszilikát).

A titán színe sötétszürke, lukacsos tömeg, nehezen olvad, a levegőn hevítve, nagy fénnyel titán-dioxiddá ég el. A titánt a vasiparban az acél keményítésére használják, különösen lövedékek készülnek az úgynevezett titánacélból.
Egy másik felhasználási területe a sebészet, ahol különösen allergiamentes tulajdonságát és keménységét kihasználva implantátumkét hasznosítják.

A titán előfordulása

A titán nagyon gyakori elem. A földkéreg 0,63%-át adja. Két legfontosabb ásványa: a rutil és a ilmenit.

Titán

A titán felhasználása

Újabban az ékszergyártásban is használatos.
Fent említett tulajdonságai következtében (bár megmunkálása nehézkes) allergiamentes ékszereket tudnak készíteni belőle. A titán ezenkívül igen sok alkalmazása ismert. Pl.: implantátumok készülnek belőle, űrtechnikai alkalmazás,sportszerek alapanyaga.

Titán gyűrű Titán gyűrű