Karkötő

Biztosan meg fogod találni az ízlésednek legmegfelelőbb karkötőt vagy karperecet weboldalunk ékszer kínálatában. Nagy választékban vannak ezüst és antiallergén nemesacél karkötők, különböző drágakövekkel mint pl.: nemesopál, borostyán, gránát stb. vagy kövek nélkül is.

A karkötő egy olyan ékszer amit a csuklón hordanak. A karkötőket általában fémekből, műanyagból, bőrből, szövetből, vagy más anyagokból készítik. Főleg a nemesfémekből készült karkötőket sűrűn díszítik különféle drágakövekkel, vagy kagylóberakásokkal (gyöngyház).
Az általános használat mellett orvosi célú karkötőket is ismerünk, mint pl.: mágneses karkötő stb.
Léteznek különböző jelölő karkötők is. Ilyenek a vonalkódos belépő karkötők stb.

A karkötő története

A legrégibb ókorban is ékszer gyanánt szolgált, melyet a karon, a csuklón és a felső karon hordtak és a különböző kultúráknak megfelelően különböző anyagokból készítettek.
Az egyiptomi karkötő története 7000 évre nyúlik vissza. Különböző spirituális célokra használták őket. A szkarabeusz az ősi Egyiptom legelismertebb jelképe. A szkarabeusz jelentette számukra az újjászületést. Különböző faragott szkarabeuszokat hordtak, ill. hasznéltak ékszereik, karpereceik díszítésére.

A görögök fémekből öntötték kígyóalakú karkötőiket, melyeket csak a nők viselték. A férfiak gyűrűt hordtak. Van náluk egy hagyomány, miszerint piros és fehér zsinórokból fonnak karkötőt március első napján és nyár végéig viselik. Ezt „Martis”-nak hívják és úgy hiszik róla, hogy megvédi tulajdonosa bőrét az erős görög naptól.
Ugyanígy volt az araboknál is.
A rómaiaknál férfiak és nők egyformán viselték, de legtöbbnyire csak a jobb karon. A császárok kitüntetésként adták vitéz harcosaiknak.
A perzsák és más keleti népek a karkötőt néha oly szélesre készítették, hogy majdnem az egész alsó kart befedte.
Bulgáriában van egy Martenitsa nevű tradíció, miszerint piros és fehér zsinórt tekernek a csukló köré, hogy ezzel kérjék „Baba Marta”-t, hogy hozza el hamarabb a tavaszt.
Indiában sok helyen a tulajdonos nő anyagi státuszát hivatott reprezentálni. A vad népek szintén használták a karkötőt. Madártollból, kagylókból, állatok vagy ellenségek fogaiból készítették.
Különösen kedvelték a karkötőket az ókori és középkori németek. Bauge -nak nevezték és részint kitüntetés, barátság, vagy jutalom fejében osztogatták és cserélték egymás között, sőt még pénz gyanánt is használták.
A karkötő kezdetben vasból volt, csak a merovingiek korában tünedeztek fel az ezüst és arany karperecek.
Mikor XIV. Lajos korában a nők divatba hozták a födetlen karokat, hirtelen divattá váltak a karkötők. Ekkor a férfiak is viselték, mint szerelmi zálogot, amellyel kitüntették őket a nők.
A XVIII. sz. vége óta az alsó és felső karon is viseltek karkötőt és egyre jobban divatba jött.
Ma már roppant nagy a fényűzés vele. Legutóbb a férfiaknál is elterjedt a karperec viselése.

Tekintsd meg ékszer webshopunk karkötő és karperec kínálatát!