Gyűrű

Gyűrű kínálatunkban kedvedre válogathatsz a cirkónia köves ródium bevonatú gyűrűk, borostyán-, nemesopál-, türkiz-, gránát-, ónix és egyéb szebbnél szebb drágaköves és kő nélküli gyűrűk, valamint az antiallergén nemesacél gyűrűk közt.

A gyűrű története

A gyűrű kerek formájú, nemes ércből, vasból, szarv- vagy csontból készült ékszer, melyet díszül, vagy szimbolikus jelül az ujjon szokás viselni.

Megkülönböztetnek jegygyűrűt házasság jelképéül, pecsétgyűrűt, varázsgyűrűt; azonkívül létezik ún. birokgyűrű is, mely nehéz vas gyűrű kiálló fejgombbal, melyet a középkorban a hadjáratok alkalmával a katonák birkózásnál használtak.

Keleti népek a lábon és lábujjakon is viselnek gyűrűt, vadnépek az orrcimpán is. Kargyűrűk, nyakgyűrűk és lábgyűrűk Európa barbár népeinél is divatosak voltak az ókorban.

Érdekes alakú halántékgyűrűket a régi szlávok viseltek.

A régi korban gyűrűk darabjai pénz gyanánt szerepeltek.

A gyűrű sűrűn van említve a Bibliában. Az ősi zsidók pecsétgyűrűt (chotham) nemcsak az ujjon viseltek, hanem a nyakon szalagra kötve is. E gyűrűre a tulajdonos nevét és egy bibliai jelmondatot véstek.

Az indiaiak és az arabok használták az ún. varázsgyűrűt, amelyet még ma is sokan viselnek a bajok elhárítására, vagy a szerencse meghozása céljából.

Perzsiában és Arábiában régen előkelő emberek smaragdos gyűrűiket kölcsönbe adták alattvalóiknak, amely útlevél gyanánt szolgált.

Görögországban minden szabad ember gyűrűt viselt, aranyból, ezüstből vagy bronzból; a nők borostyánból vagy elefántcsontból készült gyűrűket viseltek; haldoklók gyakran átadták gyűrűiket örököseiknek.

A rómaiak régen kizárólag vasból készül gyűrűket hordtak és csak a szenátorok vagy a velük egyenrangú tisztviselők viselhettek aranygyűrűt ujjaikon; később a lovagoknak is megengedték az ilyen gyűrűket. Később ez a megkülönböztető jel eltöröltetett és minden szabad embernek megengedték a gyűrű viselését. A császárok korában nagy fényűzés történt a drága kövekkel díszített gyűrűkkel. Az időjárástól függően vékonyabb vagy vastagabb gyűrűket viseltek.

A zsidóknál és a pogányoknál a gyűrű a házasság jelképe volt. Később ezt a szokást a keresztény nemzetek is átvették és tovább terjesztették. A gyűrű már az V. században a püspöki hivatal jelvénye, mely annak az egyházzal való frigyét jelképezi. Minden bíboros kineveztetésekor a pápától egy gyűrűt kap. A jegygyűrű az egyházi szertartásban is szerepel. Mózes szerint a házasságkötésnél a gyűrűt megáldja a pap. A gyűrűt a bal kéz negyedik ujján kell viselni, mivel a régi hiedelem szerint ezen ujjból az ütőér egyenesen a szívbe vezet.

Az ékszerek közt a gyűrűk nagy szerepet játszottak az őskorban, melyeket a nyakon, a karon, ujjakon és a lábszárakon hordtak. A nyakgyűrűk, amelyeket inkább nyakpereceknek neveznek (torques), később tűnnek fel. A legkorábbiak a bronzkor végébe tartoznak és egészen a vaskorba való átmenetet mutatják. Általánosak csak ez utóbbi korban lesznek, melynek második szakaszában nagyon divatosak.

Az ujjgyűrűk, vagyis a ma ismert gyűrűk már feltalálhatók a kőkorszakban, mikor is általában kagylóból készítették őket. A kargyűrűk és lábgyűrűk használatuk az ősidőkben, különösen a fémkorokban igen elterjedt. Megtaláljuk őket a leletekben aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, kagylóból, kőből, jádeitből, agyagból. Ez utóbbiak inkább spirális hengerek, mint egyszerű karikák.

A kargyűrűket akár a felkaron, akár az alkaron, de leginkább a csuklón hordják. Ezeket ma karpereceknek hívják.

A lábgyűrűket, a karperecekhez hasonlóan, lábpereceknek hívják. Ezek nagyságra és formára is megegyeznek a karperecekkel úgy, hogy különös rendeltetésüket csak akkor lehet biztosan megállapítani a leletekben, ha tényleg a lábszárcsonton találják őket.

Tekintsd meg ékszer webshopunk gyűrű kínálatát!