Kémiai összetétel: Be3Al2SiO6 berillium-alumínium-szilikát
Ásvány csoport: berill
Szín: világoskék, de lehet sötétkék és zöld is
Karcszíne: fehér
Transzparencia: átlátszatlan-átlátszó
Hasíthatóság: meghatározhatatlan
Törés: egyenetlen, rideg és kagylós
Keménység: 7.5 – 8.0
Fajlagos tömeg: 2.68 – 2.74

Az akvamarin egy halványkéktől a halvány zöldeskék színekig előforduló fajtája a berillnek, melyet drágakőként használnak. Valóban elbűvölő drágakő. Azt mondják, hogy a drágakő csiszoló művészek számára a formák tekintetében megújító ötleteket ad. A határozott és vonzó szín a szimpátia érzelmét váltja ki. A legenda szerinti származása a sellők kincsesládája volt, ezért a hajósok szerencseköve lett.
A neve visszavezethető a latin “aqua” (jelentése víz), valamint “mare” (jelentése tenger), tehát a tengervízre hasonlító színéről nevezték el.

Az akvamarin a berillek családjába tartozik, de a páratlan színe miatt nem a zöld smaragdok közé tartozik. Általában nincsenek benne zárványok és tökéletes ragyogást produkál. Minél intenzívebb a színe annál értékesebb a kő.

Sokszor mesterséges beavatkozással (hőkezelés kb. 400-450 °C-on) változtatnak a szín intenzitásán.

Az akvamarinok széles árnyalati skálája az egyedi fantázianevek alapján is megkülönböztethető mint pl.:
“Santa Maria”  az a nagyon ritka fajta, ami a brazíliai Santa Maria de Itabira nevű bányából kerül napvilágra,
“Santa Maria Africana”  a mozambiki drágakő bányákból származnak,
“Espirito Santo” (Szentlélek) nevű akvamarin pedig a brazíliai, a nevével megegyező tartományban bányásznak.

Ezeken kívül még bányásznak akvamarint Nigériában, Madagaszkáron, Mozambikban, Afganisztánban és Pakisztánban is.

Az ég örökkévaló színében tündöklő, tiszta és áttetsző drágakövet sűrűn használják a legmodernebb ékszer modellekhez elegáns és stílusos csiszolási formákkal, mellyel még vonzóbb lesz megjelenése.