Kémiai összetétel: C tiszta szén (carbonum)
Kristályszerkezet: szabályos oktaéder, kocka, rombtizenkettős, lemezes és ikrek
Ásvány csoport: elemi ásvány
Szín: színtelen, sárga, barna, néha zöld, kék, pirosas, fekete
Karcszíne: fehér
Transzparencia: átlátszó - átlátszatlan
Hasíthatóság: tökéletes
Törés: szilánkos vagy kagylós
Keménység: 10
Fajlagos tömeg: 3,5 - 3,53

Elnevezésének eredete: a latin és görög adamas, vagyis legyőzhetetlen nagy keménysége miatt.
A gyémánt a szénnek a természetben előforduló kristályos módosulata.
A közönséges vegyszerekben oldhatatlan és ellenálló, magas hő hatására a levegőn széndioxiddá ég el, oxigéntől mentes légkörben hevítve lassan grafittá alakul.
A gyémánt rendesen nyolc egyenlő oldal háromszögű lappal határolt oktaéder-kristályokban vagy pedig tizenkét rombuszalakú lappal határolt rombtizenkettős kristályokban fordul elő. A kristályok mindig kopottak, az éleik legömbölyítettek, a lapjaik kissé domborúak. A gyémánt kristályok az oktaéder lapjai szerint kitűnően hasadnak, a nyers gyémántból ütögetéssel szép oktaédert lehet kihasítani.

A gyémánt kristályok átlátszók és rendesen színtelenek,
de van barnás, sárgás, vöröses, kékes, zöldes és szürkés színű is. A színes gyémántok ritkábbak. Előfordul a gyémánt gömb alakú, belül sugarasan rostos tömegekben is, az ilyen gyémántnak bort a neve.
Van fekete színű gyémánt is, ezt karbonadónak nevezik.

    

A gyémánt a legértékesebb drágakő.
Értékessé teszi átlátszósága, erős fénye (gyémántfény) és az a sajátsága, hogy a fényt szivárványszínekre bontva veri vissza (színjáték). A gyémánt fénye és színjátéka együttesen adja a gyémánt tüzét (fénytörése igen erős, törési együtthatója n = 2. 40735 vörösre, n = 2. 46476 ibolyára, diszperziója 0. 05741 igen tekintélyes). Némely gyémánt hosszabb ideig megvilágítva, a sötétben világít, foszforeszkál.

A gyémántot nem azon a helyen találják, ahol keletkezett, hanem ahova a víz elhordta,
vagyis másodlagos fekvőhelyen, korund, epidot, anatász, cirkon, rutil, andaluzit, spinell, gránát és nemesfémek társaságában, a kőzet, amelyben előfordul, homok, homokkő, konglomerát.

Legrégebben ismertek az indiai fekvőhelyek,
a Dekán-hegység keleti lejtőjén, ezek a bányák most már meglehetősen kimerültek. Régi, valószínűleg szilur-kori homokkőben konglomerátokban és a folyótörmelékben találják. Madras tartományban, Bellary vidékén pegmatitban (gnájszban) is előfordul rubin és zafír társaságában.

Jóval jelentéktelenebb a Borneo-szigeti előfordulás.

Brazíliában Minas Geraea és Bahia tartományokban találják a gyémántot
(felfedezték 1727), ma már itt is csökkenőben a bányászat. A gyémánt anyakőzete Brazíliában az itakolumit nevű hajlítható homokkő és az ebből keletkezett konglomerát (cascalhao, tapanhoacanga). Kísérő ásványok barna titán- és vastartalmú ásványok, kvarc, jászpisz, turmalin, krizoberill, rutil, cirkon, magnetit, pirit, arany, pszilemelán, monazit. A karbonado vagy fekete gyémánt szürkésfekete zsírfényű, finom szemű tömött, nem jó hasadással és nagyobb keménységgel (fúró- és csiszolókorongok számára különösen alkalmas), főképp Báhiából származik. A bori gömbös kristályos durva felületű gyémánt. Brazíliában 150 év alatt 13 millió karát (26 q) gyémántot bányásztak 400 millió K értékben. A homok- és kavicsból iszapolás, mosás és válogatás útján keresik ki a gyémántot.

Újabban Brit-Gujánaban (Dél-Amerika) is akadtak gyémánt mezőkre,
még pedig a brazíliaiakhoz hasonló körülmények között.
Lappland és Oroszország határán is találtak gyémántot a homokban, számos más ásvány társaságában; kereskedelmi szempontból ez előfordulás igen jelentéktelen, de annál nagyobb a tudományos fontossága, mert a gyémánt csakis a gnájszt átszelő számos gránit és pegmatittelérból származhat.

Sötét színű gyémántot találtak sok meteorkő- és meteorvasban is.
Így a Novo-Urei (1886 szept. 10., Oroszországban), Carcote (Atakama, Chile), Magura (Árva vm. ), Canyon Diablo (Arizona), Cubella (Spanyolország)- meteorhullások mind tartalmaznak gyémántot. A meteoritokban található grafit gyakran a gyémánt kristályalakját mutatja (ú. n. Cliftonit), valószínű, hogy esés közben a gyémánt a nagy felhevülés miatt grafittá alakult át.

Az Ural-hegységben Adolpskoi aranymosóban Bissersk közelében a homokban eddig vagy 150 víztiszta gyémántot találtak.
Elszórtan az Uralnak még más pontjain is akadtak gyémántra. Eddig 16 ponton 222 gyémántra bukkantak.

1850 óta ismeretes a gyémánt az észak-amerikai Egyesült Államokból.
A legnagyobb 23 3/4 karát súlyú. Aranytartalmú homokban másodlagos fekvőhelyen találják Kaliforniában, az Appalachok láncában, a Felső- és Michigan-tó között, Arkansasban eredeti fekvőhelyén van (felfedezték 1906 aug. 1. ), a kőzete peridotit (mint Dél-Afrikában).

Némileg számbavehetők az ausztráliai gyémánt mezők,
amelyeket 1851 óta ismernek. Egyrészt az aranymosókon másrészt az ónkőmosókban találják a gyémántot. A mosók Új-Dél-Walesben és Bingera környékén vannak, utóbbi helyen szerpentinnel függnek állítólag össze, éppúgy, mint a Kapföldön.

Legfontosabbak ez idő szerint a dél-afrikai gyémánt mezők.
A forgalomban lévő gyémántok 9/10 része onnan kerül ki. Ezek az úgynevezett kapkövek. Dél-Afrikában a gyémánt nemcsak a folyótörmelékben, hanem a karooformációban kürtő- vagy kráterszerű mélyedésekben is terem, amelyek az Eifel-hegység maarjaira emlékeztetnek. Ezek a kráterek sárgás-kékesbarna földdel vannak kitöltve. Ennek tömege túlnyomórészt szerpentinszerű anyagból áll, amely egy peridotit (kimberlit)- eruptiv kőzet mállásából keletkezett, cementje hasonló anyag és közte sok karooformációbeli törmelék van. Ez az úgynevezett bloue ground, amely tehát egy mállott eruptiv kőzet törmelékéből (kimberlit) és az áttört kőzetek darabkáiból áll. Ez a gyémánt anyakőzete. Az még kérdéses, hogy a gyémánt ebben a kőzetben eredeti kiválás-e, vagy pedig a mélységben van a gyémánt anyakőzete és az eruptiv kőzet az erupció alkalmával a gyémántot magával felhozta-e, vagy pedig az áttört karooformációbeli széntartalmú palákból keletkezett-e. A blone ground-tól áttört rétegek vízszintesen települnek és alulról felfelé a következő rétegekből állanak: fekete, kénben gazdag pala, kvarcit, amelyekbe diabáztelérek törnek be. A gyémánt eloszlása meglehetős szabálytalan a blone groundban, kísérő ásványai ilmenit, magnetit, kromit, gránát, ensztatit, olivin, cirkon, topáz, stb. A kap-gyémántok tekintélyes nagyok és kissé a sárgás-barnásba hajlanak. A feketések emlékeztetnek a bortra, szövetük kristályos, a hasadásuk kissé rosszabb. A bányák 2 félék: 1. vizes bányák, vizek közelében kavics rétegekben, amelyek néha tekintélyes vastagok (12 m. ) és a 2. száraz bányák, amelyekben iszapolás nélkül, szárazon szemelik ki a gyémántokat a törmelékből. Az 1892. évig 51 millió karát (10500 kg. ) gyémántot aknáztak ki. Ez a mennyiség megtöltene egy ládát, amelynek hossza, magassága és szélessége körülbelül 1,5 m lenne; értéke pedig körülbelül 1500 millió koronát tesz ki.

A gyémántot abban az állapotban, ahogyan a lelőhelyein találják, nem lehet ékszerekbe ékkőnek használni, mert a kopott, kívül repedezett daraboknak nincs elég fényük és színjátékuk.
A nyers gyémántot, mielőtt forgalomba hoznák, csiszolják. A gyémánt-csiszolás nagy gyakorlatot igénylő, nehéz mesterség. A leghíresebb gyémánt-csiszoló műhelyek Amsterdamban vannak. A gyémántot, mivel a legkeményebb ásvány, más ásványok porával csiszolni nem lehet, ezért saját porával csiszolják. A nyers gyémántból kihasított, teljesen ép, hibátlan gyémántra pontosan meghatározott alakú lapocskákat csiszolnak, amelyeknek egymáshoz való hajlása is pontosan meghatározott.
A lapok pontos csiszolásával érik el, hogy a gyémánt fénye és színjátéka a lehető legtökéletesebb lesz.
A legelterjedtebben kétféle formán csiszolják a gyémántot.

A csiszolt gyémánt egyik formája a brilliáns.

Ennek alapformája oktaeder, amelynek felső csúcsa kb. a feléig, alsó csúcsa kb. 1/10 részéig le van csiszolva; az oktaeder megmaradt felső részére sok apró lap, az alsó részére néhány nagyobb lap van csiszolva. Ezt a formát azokból a gyémántokból csiszolják, amelyeknek nyers alakja olyan, hogy nagyobb veszteség nélkül lehet csiszolni.

A tökéletes brilliáns csiszolás ismérvei a következők:
Asztal százalék - 57% - 64% Mélység százalék - 60% - 63% Koszorú - vastagtól a vékonyig, fazettált Culet - csúcsos nem fényezett - nagyon jó szimmetria.

A csiszolt gyémánt másik szokásos formája a rosetta,
amit általában a vékonyabb darabokból csiszolnak. Ennek alsó fele egészen lapos, felső felére pedig rózsaformában sok apró lapocska van rácsiszolva.

A gyémánt értéke függ a színétől, fajától, hibás vagy hibátlan voltától és a nagyságától.
A gyémánt nagyságát, mint általában az értékesebb drágakövekét, nem grammokban, hanem egy kisebb súlyegységben, a karátban állapítják meg. 1 karát=0.205 g.

A technika jelenleg sok helyen alkalmazza a gyémántot:
mikroszkóplencséknek, üvegvágásra, az üvegen való írásra, csiszolásra, kemény kőzetekben való fúrásra.

Híres nagy gyémántok:

- Az indiai gyémántok között legnagyobb a Nagy-Mogul, amelyet 1655. Tavernier látott Indiában, súlya 280
   karát (eredeti súlya azonban 787 karát volt), jelenleg állítólag a perzsa sah birtokában lenne.

- A Kohinoor jelenleg az angol korona kincsei között foglal helyet, súlya 186 karát volt, de célszerűtlen alakja
   miatt átcsiszolták, jelenleg 106 karát, értékét 2 millió koronánál többre becsülik.

- Az orosz koronakincsek legértékesebbje az Orlow, 194 karát súlyú, azután a Hegyek Holdja (120 karát), a
   Sarkcsillag (40 karát), a Sah (86 karát).

- A híres Tavernier táblája (242 karát) még a XVII. sz. -ban eltűnt.

- A Ragens súlya 410 karát volt, most a csiszolás folytán 136 és a francia koronakincsek egyike.

- A Florentiner a bécsi Hofburg kincsei között foglal helyet, súlya 133 karát (27 gr. ).

- A Hope-gyémánt gyönyörű zafírkék színű, karát súlyú, sok gazdát változtatott.

- A zöld gyémántok között leghíresebb a drezdai, 40 karát súlyú.

- A Brazíliából származó nagy gyémántok között leghíresebb a Dél csillaga, eredeti súlya 250, csiszolva 125
   karát.

- A dél-afrikaiak között nevezetesebbek: Dél-Afrika csillaga 83 karát súlyú, megcsiszolva 46 karát; a Stewart
   288, csiszolva 120 karát; a Viktoria (Nizam-gyémánt) 457 karát; az Excelsior 971 karát, 20 millióra
   becsülték, 10 részre vágták szét; a Reitz-gyémánt eredeti súlya 640, csiszolva 239 karát. A leghatalmasabb
   afrikai gyémántot 1905 jan. 26. találták Transvaal államban Pretoria mellett a Premier-bányában. Ez a
   Cullinan-gyémánt, méretei 10, 6,5 és 3,7 cm., súlya 3024 karát (610 gr. ), értékét 9 millió fontra
   becsülték, a transvaali kormány Eduárd angol királynak adományozta, aki azt szétdaraboltatta. E gyémántból
   3 nagyobb csiszolt kő került ki: a Cullinan I, mely ezidőszerint a világ legnagyobb csiszolt gyémántja 516
   karátos, a Cullinan II, 309 karátos, a Cullinan III 92 karátos. Ezeken kívül még a hulladékból is került ki
   néhány kisebb ékkő, amelyekkel együtt a Cullinanból nyert ékkövek összes súlya 980 karát. Színe kékesbe
   játszó. A Cullinan I a korona, a Cullinan II a jogar dísze.

A gyémántot mesterségesen is sikerült előállítani.

Moissan francia kémikus az elektromos ívfényben a vasban szént oldott fel és azután az olvadékot igen hirtelen lehűtötte; ekkor az olvadék külsején szilárd kéreg keletkezett, míg a belseje igen nagy nyomás alatt merevedett meg, a szén ilyen körülmények között gyémánt alakban kristályosodott ki, sikerült ily módon 1/2 mm-es kristályokat is előállítani.
Friedländer igen magas hőmérsékleten olivinban szént oldott fel, ekkor is gyémánt alakban vált ki a szén; ez különösen fontos, mert a gyémánt anyakőzete Dél-Afrikában egy olivines eruptiv kőzet. Ludwig A.-nak 1901. sikerült 1300 atmoszféra nyomás alatt a szént magas hőmérsékleten közvetlen gyémánttá alakítani. A gyémántot hamisítják más színtelen ékkövekkel (topáz, spinell, turmalin, hegyi kristály, stb. ), valamint Strass-üveggel, az utóbbit már az acélkés is megkarcolja és az étető tinta (folysav) könnyen megtámadja.

A gyémánt értéke:

Függ a tisztaság-, átlátszóság-, szín-, csiszolási forma és minőség és a tömegtől. Az érték meghatározásakor a fluoreszkálást is vizsgálni kell. A sárgásak a legkevésbé értékesek. A nagysággal rohamosan nő az érték. Az elsőrendű gyémánt értéke: 1 karát súlyú 250 K., 2 karát súlyú 800 K., 4 karát súlyú 2400 K., 10 karát súlyú 13, 000 K. körül van.
Természetesen nem egyszerű az értékmeghatározás és nagy szakértelmet igényel.

A következőkben felsorolok néhány adatot, amik nagy mértékben befolyásolják az értéket:

   - A csiszolási forma
   - A kő méretei
   - A kő tömege (karát)
   - A csiszolás minősége, arányossága és a felület polírozottsága
   - A kő tisztasága, az esetleges zárványok mennyisége, nagysága és arányai, esetleg más hibák
   - A szín tónusa, ami áll a főszínből és a másodlagos színből

   - A gyémánt világpiaci értékén felül természetesen figyelembe kell venni a helyi tényezőket, ami nagyban
     befolyásolhatja az értéket. Ilyen lehet pl. a behozatali vám, de nem elhanyagolható a kereslet-kínálat
     tényezője sem.