Általában mindazok a kagylók, amelyek a (valódi) gyöngyöt termelik.

A legnevezetesebb az Aviculidae családba tartozó valódi gyöngytermő kagyló, tudományos néven Avicula (Meleagrina) margaritifera L. és az Unionidae családba tartozó édesvízi gyöngytermő kagyló, tudományos néven Margaritana (Unio) margaritifer L. A legtöbb gyöngyöt az előbbi szolgáltatja, meleg tengerekben él és nagyon gyakori a Perzsa-öbölben, Ceylon partjain, a Vörös-tengerben, de az ausztráliai tengerekben, sőt a Mexikói-öbölben is előfordul.

 Az öreg példányok héjának átmérője kb. akkora, mint egy leveses tányér. A héj belső oldalán igen vastag gyöngyház réteggel van bevonva. A vastag héj az, amely a gyöngyhalászatot gyümölcsözővé teszi, mert belőle készül a gyöngyházgomb meg sok egyéb, és ebben terem a gyöngy, amely azonban olyan ritka, hogy sokszor száz meg száz héjat felnyitnak, anélkül, hogy gyöngyöt találnának benne.
 A gyöngyök keletkezésének kérdése olyan régi, mint amióta létezésükről tudunk. Számos régi gyönyörű rege, monda és mithosz foglalkozik evvel a kérdéssel.

 Mai tudásunk szerint a gyöngy a kagyló testének a kagylóhéj anyagából álló megszilárdult váladéka, amely kétféle módon fejlődhet.

 - Az egyik, a régebben általánosnak hitt oka a gyöngy kifejlődének az, hogy idegen testek, leggyakrabban élősködő férgek vagy féreglárvák furakodnak bele a gyöngykagyló testébe. Ezek körül azután mint egy mag körül a héj anyagai rétegenként lerakódva gyöngyöt alkotnak.
 - A legtöbb gyöngy azonban másképpen keletkezik. Különösen Rubbel-nek és Hein-nek legújabb vizsgálataiból tudjuk, hogy az édesvízi gyöngykagyló gyöngyei nem ilyen behatolt élősködők körül keletkeznek. Mindig kis sárga mészszemecskék alkotják a gyöngy magját, amelyek eredetileg a héj felépítéséhez tartalékanyagul szolgálnak, ezek köré aztán rétegekben rakódtak le a gyöngyházlemezkék. A fejlődő kis gyöngyök kezdetben szabadon a kötőszövetbe vannak beágyazva. Ha tovább növekedve mész oszlopocskák is rakódnak rájuk újabb rétegeket képezve, akkor a gyöngyszem külön kis zacskóval van körülvéve, melynek a fala mirigyes hámsejtekből áll. Ezek választják el rétegenként azokat az anyagokat, amelyek a gyöngyre rakódva azt növelik.

 Vannak gyöngyök, amelyeken a héjnak minden rétege fellelhető, a héjat kívül bevonó borszerű réteg azonban rendesen nincsen kifejlődve és a gyöngy ilyenkor csak az oszlopos mészrétegekből és a gyöngyházrétegekből áll. Egymáshoz közel fekvő gyöngyszemek, amint rétegenként növekednek, összeolvadhatnak és ilyenkor összetett gyöngyök keletkeznek, amelyek közös gyöngyházrétegekkel vannak körülvéve. A test lágy részeinek a belsejében kifejlődő gyöngyök egészen gömbölyűek és szabályosak, ha azonban a köpenyhez, a héjhoz közel vannak elhelyezve, bizonyos nagyságot elérve hozzánőnek a héjhoz, melynek gyöngyházrétege a héjat és a gyöngyöt is közös rétegekkel vonja be.

Kép magyarázat:
A = kerek és fél természetes gyöngyök
B = tenyésztett fél gyöngy
C = kerek tenyésztett gyöngy egy mesterségesen beültetett maggal

A gyöngykagylókat azokon a helyeken, ahol tömegesen fordulnak elő, buvárok hozzák föl a tenger fenekéről.

A gyöngyhalászat különösen a Perzsa-öbölben, a Bahrein-szigetek környékén virágzik, ahol mintegy 30, 000 halász egész nyáron át a gyöngyhalászattal foglalkozik. A Szuakin és Masszaua közti sziklákon, valamint Dzsedda körül az arábiai parton szintén áprilistól szeptemberig tart a gyöngyhalászat. A halász egy követ víve magával nehezékül, meztelenül lebukik a tenger fenekére s annyi kagylót választ le egyszerre késével a padról, amennyit csak bir. Ritka az olyan halász, aki egy percnél tovább víz alatt tud maradni.
A vöröstengeri gyöngykagylónak a héja igen vastag, azért jól is fizet.