Néhány, a gyöngytermő kagylók cikkben felsorolt, különböző családokba tartozó kagylónak a terméke. A gyöngyök szabadon az állatban előforduló és a kagylóhéj anyagából álló megszilárdult váladékok.

 A gyöngyök szerves alapanyagból állanak, amely koncentrikus réteget alkot, ezek közé és ezekbe pedig mészsók rakódtak le. A gyöngy ugyanazokból a rétegekből áll, mint maga a kagylóhéj, legtöbbször azonban a felső bőrréteg, amely a héjat kívülről bevonja, nincsen kifejlődve, csak az oszlopos és a lemezes vagy gyöngyházréteg jól fejlett.
 A hibátlan, kifogástalan gyöngynek saját színe nincsen, csak színjátéka van. Színe és fénye a mészlerakódás módjától és alapanyaga átlátszóságától függ, az előbbitől kapja csillogó színjátékát, az utóbbitól enyhe fényét. Azon gyöngyöknek, amelyeknek az oszloprétegei majdnem teljesen színtelenek, s így átbocsátják a fényt, nagyobb a fényük és színpompájuk.

  

 A folyami gyöngykagylók gyöngyeiben az oszloprétegek nem színtelenek, azért az ilyen gyöngyök nem is oly szépek.

 A gyöngy koránt sem olyan kemény, mint a drágakövek és nem is olyan ellenálló.
A gyöngy fénye nem állandó, idővel eltűnik, különösen, ha gyakori hőmérsékletváltozások érik, vagy a viselésnél a test verejtékével érintkezik. A legkisebb gyöngyök homokszemcse nagyságúak, a legnagyobb ismert gyöngy 35 mm hosszú és 27 mm széles és körtealakú. A legpompásabb keleti gyöngyök egyike a moszkvai Zosima testvérek gyűjteményében van, tökéletesen gömbölyű, nincsen átfúrva, gyönyörű ezüstfénye van és 27 7/8 karát nehéz. Minthogy a gyöngy mintegy 90 % szénsavas mészből áll, savak pezsgés közben feloldják, már erős ecetben való főzéssel is fel lehet oldani.

Már a régiek is ismerték a gyöngyöt.
Különösen az arabok hozták őket a Perzsa-öbölből, ahol még ma is halásszák. Indiában a gyöngyöt már az őskorban ismerték, a biblia is említi és Egyiptomban is igen régen ismerték. Jóval később ismerték meg Európában, ahol Theophrastus említi legelőször. A görögöktől elkerült a rómaiakhoz. Rómában különösen Pompejus idejében igen nagy fényt űztek a gyönggyel és nagyobb gyöngyért hihetetlen összegeket fizettek. De ismerték a gyöngyöt Amerika bennszülöttei is. Kolumbus már ott találta az indiánok nyakán.

Venezuela partjain máig halásszák. Ezek a nyugati gyöngyök, bár rendesen nagyok, mégis jóval kisebb értékűek, mint a keletiek, mert ólomszürke színárnyalatuk van. A legtöbb nagy gyöngy a perzsiai és amerikai termőhelyekről való. Az európaiak, kiváltképpen a bajor (édesvízi) gyöngyök csak igen ritkán érik el a borsónagyságot, legtöbbször csak gombostűfej nagyságúak vagy még kisebbek.

Néhány ékszer kínálatunkból:

A képekre kattintva megtekintheted a kategóriához tartozó kínálatunkat!