Kémiai összetétel: C10H16O szerves növényi gyanta
Ásvány csoport: szerves vegyület
Szín: sárgától a barnáig és egyéb színek is lehetnek
Karcszíne: fehér
Transzparencia: átlátszó - átlátszatlan
Hasíthatóság: nincs
Törés: rideg és kagylós
Keménység: 2 – 2.5
Fajlagos tömeg: 1.05 – 1.09

Ősvilági fenyőfák fossil gyantája, színe opálos-fehér, az áttetszőké méz-sárga, barnásvörös, vagy jácintpíros. Szicília szigetén világos, sőt sötétkék darabokat is találnak. Leggyakoribb lelőhelye a Keleti tenger partja. Romániában fekete borostyánt is találnak.

Már a régiek is ismerték és sokra becsülték, a görögök elektronnak nevezték és esztergályozással és faragással ékszereket, apró és nagyobb dísztárgyakat készítettek belőle. A XVI-XVIII. sz.-ban, úgy mint az elefántcsontot, kupák, tálak, szelencék sőt kisplasztikai alkotások készítésére használták, a nagyobb darabokat az arannyal egyenértékűen becsülték.

Manapság gyöngyöket állítanak elő belőle és főleg ezüst ékszerek, de arany ékszerek díszítésére is használják. Fő feldolgozó helye Danzig, Memel, Boroszló, de Párizsban, Bécsben és Törökországban is gyakori a megmunkálása.

Néha előfordul, hogy valamilyen ősi rovar kövülete (maradványa) található benne ez természetesen nem a borostyán automatikus velejárója. Főleg az áttetsző borostyánokban látványos, de ritka az előfordulása, ezért jóval nagyobb árral is kell számolnunk, mint egy általános borostyánnál.